Tanárként és szülőként is bonyolult kérdés a gyerekek IKT használatának egészséges mederben tartása. Ami biztos, hogy itt sem szerencsés végletekbe esni. Vagyis a totális tiltás, netán a laissez-faire hozzáállás borítékolhatóan nem vezet eredményre.
Mit tehet egy szülő, esetleg tanár azért, hogy nyugodt lelkiismerettel szemlélhesse a témát? A hajtás után erről lesz szó.
A nyári szünidőre egy könyvajánlóval búcsúzunk el sikeres feltöltődést kívánva.
Daniel Goleman Fókusz című könyve mindenkinek ajánlható, akit érdekelnek a kognitív pszichológia legújabb eredményei. Az írást az ismeretterjesztő kategóriába sorolom, ami könnyed olvasást jelent, ám a témája a legújabb kutatási eredményeken alapszik komoly irodalomjegyzékkel és hivatkozásokkal.
A fő téma az emberi figyelem, és ezt a témát járja körül sok szempontból elemezve. Többek között nem csak az iskolai és munkahelyi siker és sikertelenség kérdését megvizsgálva, hanem a gyereknevelés, a jól megélt élet, sőt a globális problémák is górcső alá kerülnek. Sok tényt és tévhitet tár elénk, többek között a a digitális eszközök és számítógépes játékok káráról és hasznáról és azok szerepéről a tanulásban és a tanulási zavarokban. És az emberi multi-tasking örök vitakérdésében is rendet tesz, azaz hogy lehet -e hatékonyan egyszerre több dolgot csinálni (pl. dolgozatírás közben facebookozni). Némely ismerőseim azt állítják, hogy ez lehetséges, sőt a hölgyeknél ez kifejezetten magától értetődő.
Jó olvasást és kellemes nyarat mindenkinek, szeptemberig itt a blogon is vakáció lesz, de a Facebook csatornánkon azért rendszeresen jelentkezünk!
A WolframAlpha érdekes kísérlet a keresőmotorok értelmezésének megújítására. A hagyományos keresőmotorokkal ellentétben ugyanis a keresőablakba beírt szavakra nem linkeket ad meg találati eredményként, mint azt mondjuk a Google-tól, Bing-től, vagy a DuckDuckGo-tól megszokhattuk, hanem valóban kész válaszokat.
Maga a törekvés egyébként lenyűgöző, és mindenképpen érdemes meglátogatni az oldalt, amiről bővebben a hajtás után olvashatunk.
„Minden út visz valahová,
lehet, hogy jó felé, lehet, hogy nem.
De mindenkinek el kell indulni valamerre.”
Azoknak szól ez az írás, akik szeretnék használni a digitális eszközöket az iskolai munkában, ám ilyen vagy olyan oknál fogva nem vágtak még bele. Olyan hasznos tapasztalatokat szeretnék megosztani, ami reményeim szerint bíztató támogatást nyújt a kezdeti lépések megtételéhez. Hiszen mindig ez a legnehezebb.
A (sajnos mindenkor) szűkös és rugalmatlan költségvetéssel küzdő oktatási intézményekben dolgozók számára az internet valódi aranybánya lehet, ahol rengeteg tudást, információt, anyagot és alkalmazást lelhetünk. Másrészt viszont nagyon gyakran kiismerhetetlen dzsungelnek, vagy aknamezőnek tűnik az egész, és csak kapkodjuk a fejünket az olyan kifejezések olvastán, mint free, commercial, open source, shareware, demo stb. Könnyen szerezhetünk kudarcélményt első pillantásra remeknek tűnő, ám sokszor használhatatlan alkalmazásokkal, vagy oldalakkal, ami hamar elveszi a kísérletező kedvet.
Bizony joggal érezhetjük úgy, hogy rengeteg mennyiségű ocsút kell válogatnunk ahhoz, hogy néha valami használhatót kapjunk. És ez bizony fárasztó és nem túl inspiráló dolog.
Az alábbi írás abban nyújt segítséget, hogy valamivel tudatosabban és kritikusabban tekinthessünk az internet tartalmaira, és ne kelljen esetleg újra meg újra csalódnunk, hogy mi nem ilyen lovat akartunk.
A nyelvkönyvekhez járó hanganyagok sokszor elég unalmasak, sőt erőltetettek tudnak lenni, és nem igazán látunk felcsillanó diákszemeket, amikor hallott szövegértésként a fiktív Schmidt család étkezési szokásait kell például kijegyzetelni. Ráadásul régi vesszőparipám, hogy a nyelvtudás (vagy annak hiányosságainak) jelentős része gyakran nem is nyelvi, hanem sokszor tájékozottsági, illetve tájékozatlansági kérdés.
Ráadásul elég faramuci dolog a nyelvet tantárgyként kezelni, aminek a tanulásához is maga a nyelv az eszköz. A filozofikusabb hajlamú Olvasóknak biztosan rémlik valami nyelvről és metanyelvről.
Minden esetre nagyon hatékonyan felpezsdíthetjük hallott szövegértéses óráinkat, illetve diákjaink érdeklődését, ha kicsit elrugaszkodunk a megszokásoktól, és videós szövegértés formájában visszük a feladatot a tanulók elé.
Blogunk Facebook csatornáján (facebook.com/blogdigipedia) került megosztásra egy angol nyelvű cikk a Teszt-hatásról. Röviden összefoglalva, arról szól, hogy nem elég csupán tanulni, azaz rögzíteni (köznyelvibb kifejezéssel élve magolni), hanem szükséges a tanultak előhívása is.
A kísérleti eredmények azt mutatták, hogy drasztikusan megnő az emlékek hosszútávú rögzülése azoknál, akik rendszeresen előhívták a tanultakat, például egy rövid teszt formájában. Ez még akkor is igaz, ha kevesebbszer olvasták el az adott szöveget (rögzítés). Sőt az sem volt szükséges, hogy a teszthez bármiféle visszacsatolás (feedback) kapcsolódjon, például osztályzás vagy értékelés formájában.
Hogy ezt a kognitív jelenséget hogyan használhatjuk fel az iskolai mindennapokban, az a Tovább gombra nyomva olvasható.
Az oldal célja röviden:
Aki kérdéseket vagy tartalmakat szeretne megosztani akár társszerzőként, az kattintson az Impresszum menüre az elérhetőségemért, aki pedig az IKT és oktatás témát illető hosszabban kifejtett gondolataim iránt is érdeklődik, az kattintson alább a Tovább gombra. Ha valaki pedig csupán követni szeretné az oldal fejleményeit, az nyomjon jobbra fent a lap tetején a KÖVETEM gombra, vagy könyvjelzőzze le. Közvetlenül ide, vagy pedig jobbra fent a Facebook ikonra kattintva a blog facebook csatornáját lehet követni.